2018. január 3-án újra kezdtük a futást Bukfenc kutyánkkal.Miért futok? Elsősorban azért, hogy jól érezzük magunkat. 43 éves vagyok, két év futást kihagytam. Szeretem azt az érzést, mikor ott vagyok a pályán és futok.
Nem vagyok tehetséges futó, csak kitartó. A fiam 14 éves, erős és olyan anyukája szeretnék lenni, akire büszke lehet.
Miért írom a blogot? Hátha másokat is motivál. Nekem jólesik megosztani a futással kapcsolatos élményeket és túllendít a holtponton.
21 éves korom óta futok rendszeresen, több versenyen vettem részt, általában 10 kilométereseken és félmaratonokon.
A futás két okból tetszett meg: egyrészt apám jó futó volt hosszú távon, ő tanított a technikai részeire. Másrészt 12 évesen láttam egy filmet a címére sajnos nem emlékszem- amely egy olyan nőről szólt, aki esténként futni kezdett és qrvaerős lett. Én is erős szerettem volna lenni.
Az külön motivál, hogy beagle kutyánk van, neki lételeme a mozgás, a leghűségesebb társ a futásban.
Mindig reggel futok. ma reggel 14 kilométert futottunk, nem zavart a hideg. Eleinte úgy éreztem, mintha repülnénk. Csak a legkitartóbbak voltak a Margitszigeten.
Kommentek